Tegnap Annika megkapta az első DIPERTE oltást, ami kombinálva van a régen Sabin cseppként adott gyermekbénulás elleni hatóanyaggal és a HIB-bel, amit régen külön -pénzért- kellett beadatni a gyerekeknek. Csak egy picit sírt és mondta a doktornéni, hogy nem olyan oltóanyag, mint a régebbiek. Ritkán fordul elő a láz, és nem dagad be. Tényleg nem dagadt be és lázas sem volt a kicsi, de hogy én ennek ellenére mennyire paráztam. Ennek az is oka volt, hogy azért nyugtalan volt egész nap, sírdogált, nem aludt, fájt a lába, ráadásul a hasa is görcsölt, nem tudott kakilni. Estefelé, amikor apa tisztába tette – előtte megmasszíroztam a hasát-, ahogy felemelte a kis lábacskáit, egyszerre sugárban kilőtt a baba popsi 
A pelenkázóról sikerült eltalálnia az ágyunkat, a lepedőket, sőt a melltartómat is. Onnantól nagyjából nyugalom volt, de azért az ágyunkban aludt. Ma már minden oké volt. 
Szerintem a szerelmem lassan agyvérzést kap, amikor folyton azt nézem, lázas -e a gyerek, stb. Többször megmértem tegnap. Na nem kínzósan, hanem bőrre rakható lázmérővel (baba csomagban kaptuk, nagyon praktikus), ami 20 mp alatt megmutatja van e láza, vagy nincs.
Más. Újabban nem vagyok nyugodt, folyton azon parázok, hogy egyszer vége lesz a szerelmünknek, pedig az elején annyira hittem abban, hogy örökké tart, sőt halhatatlannak gondoltam magunkat. Erre jönnek olyan dolgok, mint a párom részéről való elhallgatások, el ne mondások, amik ugyan nem hazugságok, de nem is gondolnám korrekt dolognak. Én mindent elmondok, mert bízom benne, ha valaki udvarol, vagy annál kicsivel többet tesz, azt is elmondom, mert bízom benne, és mert nem tulajdonítok jelentőséget ezeknek a kis hülyeségeknek, ő viszont igyekszik elhallgatni a volt barátnőjével való sms-váltásokat, levelezést, stb. Aztán kiderül, mire úgy állítja be a dolgot, mintha én lennék a hülye, és azért nem mondja el, mert nekem nem lehet, mert akkor olyan leszek, amilyen épp azért vagyok, mert hazudik nekem. Most vagy az van, hogy tényleg nem érti, hogy nem az a bajom, hogy sms-eznek, mert ha elmondaná, akkor az épp azt jelezné, hogy nincs jelentősége, vagy tudja, csak épp teszi a hülyét, vagy nem véletlenül nem mondja és tényleg van jelentősége Utóbbi a legkevésbé valószínű. Tudom, hogy szeret. Legalábbis bízom benne. Erről is volt kis vitánk pár napja, mert egyszerűen nem olyan semmi, mint 1 éve. Mindig simogatott, puszilgatott, non-stop, most meg elvész a romantika a hétköznapokban. Ő azt mondja, hogy igazam van, tényleg nem csókol, ölel folyton, sőt van, hogy kimondottan nem teszi, de rengeteg olyan dolga van most, ami nem volt még 1 éve, pl a gyerekek körüli dolgok, reggeli készítés , iskolába vinni a gyerekeket, stb, ráadásul sokszor úgy beszélek vele, olyan rondán, megalázóan, hogy összeomlik. Sajnos igaza van. Tudom, hogy bántom és mégis megteszem. Hogy vegyen észre : “hahó, én is itt vagyok!” Ez így egy ördögi kör, ebben megállapodtunk. Én azt szeretném, ha észrevenne, ezért odaszólogatok, ő ettől kikészül, és naná, hogy nem akar ölelgetni. Hozzá teszem, hogy ez nem régen van így…nem tudnám megmondani, hogy mióta, mert a várandósságom alatt úgy emlékszem, még nem vettem ezt észre, akkor mindig simizte a hasam, meg puszilgatott is sokat és ami tény, nagyon sokat vállalt át azok közül a dolgok közül, amik kifejezetten az én feladataim közé tartoznak. Nem tudom, most elgondolkodtam ezen, pedig ennyire részletesen erről nem is akartam írni, pláne, hogy azóta megint odafigyel rám, s bár nem olyan, mint mikor még csak randiztunk, és csak hétvégente tudtunk találkozni, de alakul. Érzem, hogy szeret, és én is szeretem. Szóval, mióta lehet ez? Január 21-én született a kislányunk, mire haza jöhettünk az 1. klinikáról már február volt. Igen, azt hiszem a február volt az, amikor úgy éreztem, hogy nem törődik velem annyit, amennyire szükségem lenne. Persze szülés, meg gyerekklinika, meg depresszió, és biztos sokat akartam és akarok, de egyszerűen úgy éreztem, hogy semmi nem számít, csak a tűzoltóság, aztán haza jön, babázik valamennyit, én viszont – mondjuk ki -, le vagyok xarva. Ehhez jön még az a 6 hét, ameddig a szex tiltva van, meg a szülés előtti 2 hét, amikor szintén…hát.. Na jó, téma lezárva, nem untatok senkit a hülyeségeimmel.
A paella-ról annyit, hogy néztük ma a TV Paprikát, ahol paella-t készítettek, és a szerelmem lement mobil számlát befizetni, és vett paella-t vacsorára. Külsőre kimondottan jól néz ki, de az íze rémes volt…szerintem. Párom és a fiúk szerint finom volt. Ízlések és pofonok. Én azért nem mondtam le a paella-ról, de a következőt én fogom elkészíteni, így az finom íze is biztosítva van!
