Ebből mi lesz???

AZ ÉVFORDULÓNK

AZ ANYÁK NAPJA

A TEGNAPELŐTTI

A TEGNAPI

Közzététel ideje:  on 2008.május 11, at 10:12 am Szólj hozzá

Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni – mondta. Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit.

Közzététel ideje:  on 2008.május 5, at 8:42 pm Szólj hozzá

Beteg…

… a kislányom. :-(

Tegnap nagy lelkesen elmentünk egy kisebb kirándulásra a Naplás-tóhoz. Nem vittünk babakocsit, mert egyrészt nem jó folyton begyömöszölni a csomagtartóba, másrészt meg úgy voltam vele, hogy hordozókendőben sokkal könnyebb lesz vele menni, ráadásul még egyszer sem használtuk, amióta -7000 ft-ért- megvettük. Nem egyszerű megkötni, külön tanfolyamokat indítanak, de nekünk sikerült. Büszke voltam. De már bánom. A tónál iszonyatosan fújt a szél, vittünk takarót, piknikeztünk, mert a nagyok annyira szerették volna.  A fejemet majd levitte a szél. A kicsi rendesen fel volt öltözve, volt rajta sapka, és kapucnis felső, vittünk takarót, plusz több rétegben rajta volt a hordozókendő is, de hiába. Megfázott. Folyik az orra, ha használom az orrszívó pumpát, zokog, persze ettől méginkább tele a kis orra, de félek nem használni, mert nem szeretném, ha az arcürege, vagy a füle begyulladna. Teli nózival viszont nem tud enni. Mellre teszem, megpróbálja, sírás a vége :-(   Ráadásul ma apa sincs itthon, szolgálatban van, ilyenkor különösen nyugtalan, hiányzik neki.  Én is nyugtalan vagyok, aggódom, folyton. Mert mi van, ha beküldik egy tűzbe és megég, vagy ami mégrosszabb… És ha nem tűz, akkor valami baleset, ahol már nem lehet segíteni, csak a halottakat kivágni a roncsból, ami miatt lelkileg omlik össze – hiszen ő szinte betegesen segíteni akar másokon… Áhh..utálom az egészet, ugyanakkor büszke is vagyok rá. Mindegy, ez most nem érdekes. A kislányom beteg. Épp ébredezik… Hátha most majd tud enni.

Éééés tudott enni. Apa épp hívott, kihangosítottam, mert megnyugszik a hangjától. Közben evett a drágaságunk. Sokat és nyugodtan. Mosolyog, sőt nevet és megint dumál. Rá nem jellemző módon ma még szinte alig beszélt. De most megjött a hangja! Áronnal játszanak. :-)

Közzététel ideje:  on 2008.május 3, at 2:48 pm Szólj hozzá