Nagyon nagy vihar volt nálunk. Verte a jég az erkélyajtót és az ablakot. Iszonyatos szél is volt. Amikor lecsendesedett, anyu lesöpörte az erkélyről a jeget. Azt mondta, ennyi jeget életében nem látott – gondolom, nyáron.

A konyhában van egy szellőző, amin nagyon sok víz folyt be, nem is értem hogyan. Nem szokott, pedig volt már máskor is vihar.

Én féltem. Nálam jobban talán Áron félt, de nem nagyon mutatta, főleg, miután a kislányommal bevonultunk a fiú szobába azzal, hogy majd a férfiak vigyáznak a csaj csapatra, mire ő ezerrel helyeselt, hogy nyugodtan maradjunk ott, csinál helyet az ágyában Annikának

Persze apa szolgálatban, térerő/hálózat nincs, amikor van, ő akkor is ki van kapcsolva. Persze tudtam, hogy ki lesz, mert nagyon merült a telója, de azért bíztam abban, hogy látja, mekkora vihar van, bekapcsolja, mert tudja, hogy félek. Feltéve, hogy Budán is vihar van/volt. Ha van/volt, akkor most lehet dolga nem kevés. Hát ilyen a tűzoltó sors…