nyaraltunk, babával először, jó volt, bár anyósom kicsinálta az idegrendszerem, fazekas mesternél vettem egy fedeles sütőtálat, gyönyörűt, mindig is szerettem volna egyet, drága volt, a párom, ahogy kipakolt a kocsiból összetörte, anélkül, h valaha hasznáni tudtam volna,na de csak egy tárgy, nem sirattam meg, de fájt a szívem érte…olyan helyeken jártm, ahol még soha, meseszép helyeken, most nem tudom leírni

nagyon fontos: AUGUSZTUS 15-ÉN KICSI ANNIKA DIMCSIKÉMNEK KINŐTT AZ ELSŐ FOGACSKÁJA, BAL OLDALON ALUL A METSZŐ

meleg van, pedig azt mondták, már nem lesz…

közben nézem folyamatosan az Olimpiát, ma a kajak-kenusok döntői vannak, az előbb elsírtam magam, amikor Kozmannék bronzérmesek lettek, tudom, gáz vagyok, de le se… Vajda Attila nyerte az első és eddig egyetlen aranyat Mo-nak, valami hihetetlen versenyzéssel…na Kozmannék is elképesztőek voltak, sehova nem számították magukata  döntőbe és 3. hely…a kajakos lányok négyesben ezüstösek lettek, de elég csalódottnak látszottak,pedig legtöbbünk életében semmiben nem jut el idáig, még a környéken sem tud a legjobb, vagy 10. legjobb lenni semmiben, nem hogy a világon…

tervezem Svédországot, izgatott vagyok, mégsem adjuk el a lakást, viszont tervezem az esküvőt is, már tudom, milyen ruhám lesz, ha tudom, majd megmutatom itt.  most ennyi, nincs idő, nincs kedv írni, nincs ihlet, csak a legfontosabbakat akarom leírni, amire emlékezni akarok…

már nem akarok gondolatokat, érzéseket leírni, nem látom értelmét, elég, ha a fejemben, szívemben ott vannak…csalódásaim nincsenek, így bánatom sem nagyon, azt sem tudom leírni…az örömeimet meg megélem…és megtartom magamnak és a szeretteimnek…bocsánat érte, tényleg…!

Ritkán írok, mert sosem jut rá elég idő és annyi mindent leírnék, így viszont nem írok le szinte semmit

Annyira most nem is érzem fontosnak, met egy olyan albumon gondolkodom, ami a 3 gyermekemről szól és emlék nekem. A két nagynak van ún Babanaplója, a kicsinek sajna nincs. Persze nem vagyunk még semmiről lemaradva, 6 hónapos a szépségem, egyelőre mindenre emlékszem, és megszámlálhatatlanul sok képem is van. Szóval a Családi naplóm tervezésén dolgozom, ha a gondolkodást munkának lehet nevezni )

Amúgy az egész nyári szünetem munkából áll, tele a hócsuka, nem kicsit. Vasárnap hajnal 5-kor viszont indulunk nyaralni. Ha ügyesek vagyunk, reggel 9-10 körül oda is érünk, ahova készülünk. Király lesz…legalábbis bízom benne. Mondjuk még sosem nyaraltam 6 hónapos gyerekkel, elég sok dologban korlátoz a koral. Pl nem fürödhet természetes vízben, de gyógyvízben sem, egyéb, hidegvizes medencében sem, meg amúgy sem akarom olyan vízbe vinni, ahol mások is fürdenek. Még én sem ülök vele egy kádba, nem hogy más, vadidegenekkel egy “kádba” egedjem. Tudom, klórozott a víz… ezzel együtt nem engedem be

Hosszabb időt a napon, de árnyékban sem tudunk tölteni, a szoptatás miatt egyébként is elég korlátozott ideig lehetünk közösségben. Na nem mintha nem szoptatnám meg teljes lelki nyugalommal a szabadban – volt már rá példa, nem egyszer -, de azért az mégsem ugyanolyan és az ember nyáron izzad, meg ha még meg is mártózom a tóban, akkor a melleim sem tiszták onnantól kezdve, stb.

Ki kell ezt találni nagyon. 12 nap programja… mnden nap úgy keltem fel, hogy na, ma megtervezem a nyaralást, de semmire nem jutottam. Elkezdtem tegnap, egy helyet kinéztem, ahova mindenképpen el akarok menni, de aztán ennyi. Gondolom várt a konyha, vagy valamelyik gyermekem. Ahogy most is. Délután majd írok pár dolgoról, aminek ezekhez kb semmi köze nincs.

Ja, Annát el akartam hívni moziba, hogy nézzük meg a Mamma mia-t, de láttam, hogy msn-en az volt kiírva személyes üzibe, tehát már látta Sosem jtunk el moziba. Talán, ha lefixálnánk egy napot augusztusban