Azt biztos írtam már, h a kiscsaj már stabilan ül, de pár napja, ha ülve megfogjuk a kis kezeit, fel is áll, és még tesz is 2-3 lépést. És, mint mindig. közben röhög… 
A sokkal szomorúbb hír, hogy meghalt a nagypapám. Szombaton. Pénteken lesz a temetés. 
nyaraltunk, babával először, jó volt, bár anyósom kicsinálta az idegrendszerem, fazekas mesternél vettem egy fedeles sütőtálat, gyönyörűt, mindig is szerettem volna egyet, drága volt, a párom, ahogy kipakolt a kocsiból összetörte, anélkül, h valaha hasznáni tudtam volna,na de csak egy tárgy, nem sirattam meg, de fájt a szívem érte…olyan helyeken jártm, ahol még soha, meseszép helyeken, most nem tudom leírni
nagyon fontos: AUGUSZTUS 15-ÉN KICSI ANNIKA DIMCSIKÉMNEK KINŐTT AZ ELSŐ FOGACSKÁJA, BAL OLDALON ALUL A METSZŐ
meleg van, pedig azt mondták, már nem lesz…
közben nézem folyamatosan az Olimpiát, ma a kajak-kenusok döntői vannak, az előbb elsírtam magam, amikor Kozmannék bronzérmesek lettek, tudom, gáz vagyok, de le se… 
Vajda Attila nyerte az első és eddig egyetlen aranyat Mo-nak, valami hihetetlen versenyzéssel…na Kozmannék is elképesztőek voltak, sehova nem számították magukata döntőbe és 3. hely…a kajakos lányok négyesben ezüstösek lettek, de elég csalódottnak látszottak,pedig legtöbbünk életében semmiben nem jut el idáig, még a környéken sem tud a legjobb, vagy 10. legjobb lenni semmiben, nem hogy a világon…
tervezem Svédországot, izgatott vagyok, mégsem adjuk el a lakást, viszont tervezem az esküvőt is, már tudom, milyen ruhám lesz, ha tudom, majd megmutatom itt. most ennyi, nincs idő, nincs kedv írni, nincs ihlet, csak a legfontosabbakat akarom leírni, amire emlékezni akarok…
már nem akarok gondolatokat, érzéseket leírni, nem látom értelmét, elég, ha a fejemben, szívemben ott vannak…csalódásaim nincsenek, így bánatom sem nagyon, azt sem tudom leírni…az örömeimet meg megélem…és megtartom magamnak és a szeretteimnek…bocsánat érte, tényleg…!
