Életmód váltás

Írtam egy hete, h xar a hangulatom, meghíztam a várandósság alatt és utálom magamat miatta, stb. Hát jelentem, azóta úgymond életmódot váltottunk, család szinten és 1 hét alatt fogytam 4 kilót. Nem éhezem, csak éppen kizárólag annyi szénhidrátot veszek magamhoz, amennyi szükséges. Nem számolgatok kalóriákat, de szénhidrátot sem, csak éppen a megfelelő ételeket eszem, magyarán egészségesen táplálkozom. Lecseréltük a finomlisztet bio teljes kiörlésűre, na meg zabkorpára, zabpehelyre, ilyesmik. Nem eszünk cukrot sem, mégis eszünk saját gyártású édességeket. Pl a tejbegríz helyett tejbe zabkorpát eszünk, ami sokkal finomabb az eredetinél, és nem hízlal, sőt, ahogy a mellékelt ábra mutatja, fogyaszt is. Aszalt szilvával töltött pulykamellet eszünk, reszelt almás-szezámmagos-zabkorpával fedjük be, mindenféle salátákat keverünk össze (értsd: pl rucola, fejes, stb) és Lalám saját maga kreálta sovány salátaöntetével esszük, meg ilyesmik. Jól lakunk, néha túl jól… A salátát eddig utáltam, de ahogy a szerelmem öntetet készít és tálalja a salátát..mennyei!   (Csak erős idegzetűeknek: az emésztésem is rendbe jött 1 hét alatt )

Halkan jegyzem meg, hogy egészségesen táplálkozni méregdrága, szal nem a szegényeknek találták ki…persze, hogy mindenki fehérlisztet és olcsó tesco-s fehérkenyeret eszik, meg ilyesmik… egy fél kilós zabkorpa pl 600 ft :-\ Pár éve a barátnőmmel- na jó, 16 éve – ezeket az ún bio boltokban fillérekért osztogatták. Zabáltuk a puffasztott durumbúzát, bulátát, stb, cukormentes italokat ittunk, most meg, ha akarok venni egy aloé vera italt, ott hagyok az üzletben a 2 deciért 400 ft-ot és még cukrot is tettek bele, szal nem jó.. Nem tudom, hogy akarunk egészséges magyar embereket, ha nem tudják megfizetni az egészséges ételeket..na meg az orvost sem. ( Újabb halk megjegyzésem, hogy bár tudom, hogy ezért gondolatban sokan megköveznek, de én örültem volna egy több biztosítós rendszernek, mert mindenki profitálhatott volna belőle.  Jobb ellátás, stb…Persze az ingyenélők országában ezt nem lehet megvalósítani, pláne, ha a jogalkotó is gyenge, eltántorítható, csupán a hatalom=pénz miatt.  Újabb kövezés: nekem nem volt bajom a tandíj fizetéssel. Soha életemben nem vettem részt államilag támogatott felsőfokú képzésben, pedig megtehettem volna, de fizettem, hogy tanulhassak. Nem volt bajom a vizitdíjjal sem, bár azt jobban ki kellett volna dolgozni. A kórházi napidíj már súlyos dolog, azzal én sem értettem egyet. És ha az egészséges táplálkozás lehetetlenségéről beszélünk, akkor igazából valóban pénztárcagyilkos dolgok ezek, viszont lépés valamerre. Utálom az egy helyben topogást…lépjünk, mozduljunk már el valamerre, legfeljebb azt mondjuk majd, hogy ez nem jött be, de az is lehet, hogy bejön. A lényeg, hogy csináljunk már valamit… Persze ez a 10 millió ingyenélő országa, itt mindenki fejlődést akar látni, csak neki ne kelljen ezért semmit tennie. Ilyenkor hálás vagyok a sorsnak, hogy félig görög vagyok, így csak olcsón akarok élni, de nem ingyen Amúgy nagyon nem vagyok baloldali. Igazából semmilyen oldali vagyok. Azaz liberális gondolkodású vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy SZDSZ fan..nagyon nem. Ez a magyar liberális párt annyira elgyengült, erőtlen, megalkuvó lett, hogy nem tudok melléjük állni. Pedig kiscsaj koromban az ifjúsági szervezetük alapító tagja voltam. Régen volt…az SZDSZ már nem ugyanaz, de inkább teljesen más… hogy mást ne mondjak. Befejeztem a politikai eszmefuttatásom, sorry )

Szóval hajrá egészséges életmód, amit amúgy a gyerekeim is díjaznak, bár Áron még nem szokta meg teljesen, ugyanakkor nagyon dicsekszik mindenkinek, hogy ő már egészségesen él Ma csináltam zabkorpa és teljes kiörlésű liszt keverékéből palacsintát. Áron szerint sokkal finomabb, mint az eredeti. Sztem nem Még dolgozom a recepten…

Ahogy Lali szülinapi fogyókúrás tortájával is lesz még munka. Igen, csütörtökön ő is betölti a 32. életévét Persze sokkal valószínűbb, hogy ő fogja megsütni a saját tortáját, mert hogy ehhez ő ért jobban. Azt nem tudom, mikor, mert hogy csütörtökön szolgálatban lesz, péntek reggel jön haza, és jobb lenne, ha tortával tudnánk fogadni, na de addig még majd jól kitaláljuk

Mondtam már, hogy holnap megyünk a Múzeumok éjszakájára? Ingyen…van tiszteletjegyünk. Hát igen, minket tisztelnek, fontos emberek vagyunk…

Megyek fürdeni, mert mocskos vagyok.  Brühühühü, ma egyedül alszom, mert szerelmem tüzet olt

Na jó ez csak félig igaz: szolgálatban van, és a -holnap lesz 5 hónapos- pici lányom velem alszik, bibibííííí…

Nacsóóóók…annak a 3 embernek, akinek megmondtam, hol írok blogot

Ja, amúgy ellenőriztem és tényleg fasza ez a beállítás  a kereső robotok tiltásra, mert hogy még a blogom nevét/címét beírva se dobott ki a google semmit, aminek a bloghoz köze lenne. Nagyon kiráááály! Nem olvasnak elvetemült idióták, mint a freeblogon, ahol már minden jött-ment írogatott valami “bölcsességet” kommentbe, persze a kedves barátaim is, de ők ki is linkeltek a saját blogjukra, ami miatt mégtöbb elmebeteg talált rám, így aztán most még a kedves barátaim sem olvashatnak, leszámítva kettőt, na meg egy kedves ismerősömet..  Elvégre az ember nem azért ír blogot, hogy aztán elolvasva a buksiját simogassák, hogy istenem de überfasza csaj, és milyen überfasza blogja van, és mélyenszántó gondolatai, nemde?(Aki azért ír, sztem gondolkodjon el az élete értelmén )

Na, tényleg büdi vagyok sztem, szal vár a kád !!!

Ebből mi lesz???

AZ ÉVFORDULÓNK

AZ ANYÁK NAPJA

A TEGNAPELŐTTI

A TEGNAPI

…

Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni – mondta. Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit.

Divat ma boldogtalannak lenni. Ez van.. És tök unalmas már, komolyan. Az emberek azt hiszik, hogy a boldogtalanság a “mélység” szinonímája. Pedig nagyon nem!!!

Én meg antidivatos vagyok. Hogy is mondják ezt magyarul?

Újabb paráim

Szal, már nem parázok azon, h nem szeret a szerelmem, mert tudom, h szeret, sőt érzem is, meg amúgy is tök hülyeség volt az egész. Most azon parázok, h mit rontottam el a gyereknevelésben, ill az előző házasságomban. Jó, mi? Ahhoz képest, h utálom, ha vki a múlton rágódik, én egész jól elvagyok. Viszont úgy érzem, ma sikerült a párommal ezeket a dolgokat kibeszélni, így lassan majd ez is elmúlik. Jó, ha az embernek olyan társa van, akivel bármiről, akármiről, mindenről lehet beszélgetni (amíg nem ő a téma )

Oltás, szerelem, paella

Tegnap Annika megkapta az első DIPERTE oltást, ami kombinálva van a régen Sabin cseppként adott gyermekbénulás elleni hatóanyaggal és a HIB-bel, amit régen külön -pénzért- kellett beadatni a gyerekeknek. Csak egy picit sírt és mondta a doktornéni, hogy nem olyan oltóanyag, mint a régebbiek. Ritkán fordul elő a láz, és nem dagad be. Tényleg nem dagadt be és lázas sem volt a kicsi, de hogy én ennek ellenére mennyire paráztam. Ennek az is oka volt, hogy azért nyugtalan volt egész nap, sírdogált, nem aludt, fájt a lába, ráadásul a hasa is görcsölt, nem tudott kakilni. Estefelé, amikor apa tisztába tette – előtte megmasszíroztam a hasát-, ahogy felemelte a kis lábacskáit, egyszerre sugárban kilőtt a baba popsi A pelenkázóról sikerült eltalálnia az ágyunkat, a lepedőket, sőt a melltartómat is. Onnantól nagyjából nyugalom volt, de azért az ágyunkban aludt. Ma már minden oké volt.

Szerintem a szerelmem lassan agyvérzést kap, amikor folyton azt nézem, lázas -e a gyerek, stb. Többször megmértem tegnap. Na nem kínzósan, hanem bőrre rakható lázmérővel (baba csomagban kaptuk, nagyon praktikus), ami 20 mp alatt megmutatja van e láza, vagy nincs.

Más. Újabban nem vagyok nyugodt, folyton azon parázok, hogy egyszer vége lesz a szerelmünknek, pedig az elején annyira hittem abban, hogy örökké tart, sőt halhatatlannak gondoltam magunkat. Erre jönnek olyan dolgok, mint a párom részéről való elhallgatások, el ne mondások, amik ugyan nem hazugságok, de nem is gondolnám korrekt dolognak. Én mindent elmondok, mert bízom benne, ha valaki udvarol, vagy annál kicsivel többet tesz, azt is elmondom, mert bízom benne, és mert nem tulajdonítok jelentőséget ezeknek a kis hülyeségeknek, ő viszont igyekszik elhallgatni a volt barátnőjével való sms-váltásokat, levelezést, stb. Aztán kiderül, mire úgy állítja be a dolgot, mintha én lennék a hülye, és azért nem mondja el, mert nekem nem lehet, mert akkor olyan leszek, amilyen épp azért vagyok, mert hazudik nekem. Most vagy az van, hogy tényleg nem érti, hogy nem az a bajom, hogy sms-eznek, mert ha elmondaná, akkor az épp azt jelezné, hogy nincs jelentősége, vagy tudja, csak épp teszi a hülyét, vagy nem véletlenül nem mondja és tényleg van jelentősége Utóbbi a legkevésbé valószínű. Tudom, hogy szeret. Legalábbis bízom benne. Erről is volt kis vitánk pár napja, mert egyszerűen nem olyan semmi, mint 1 éve. Mindig simogatott, puszilgatott, non-stop, most meg elvész a romantika a hétköznapokban. Ő azt mondja, hogy igazam van, tényleg nem csókol, ölel folyton, sőt van, hogy kimondottan nem teszi, de rengeteg olyan dolga van most, ami nem volt még 1 éve, pl a gyerekek körüli dolgok, reggeli készítés , iskolába vinni a gyerekeket, stb, ráadásul sokszor úgy beszélek vele, olyan rondán, megalázóan, hogy összeomlik. Sajnos igaza van. Tudom, hogy bántom és mégis megteszem. Hogy vegyen észre : “hahó, én is itt vagyok!” Ez így egy ördögi kör, ebben megállapodtunk. Én azt szeretném, ha észrevenne, ezért odaszólogatok, ő ettől kikészül, és naná, hogy nem akar ölelgetni. Hozzá teszem, hogy ez nem régen van így…nem tudnám megmondani, hogy mióta, mert a várandósságom alatt úgy emlékszem, még nem vettem ezt észre, akkor mindig simizte a hasam, meg puszilgatott is sokat és ami tény, nagyon sokat vállalt át azok közül a dolgok közül, amik kifejezetten az én feladataim közé tartoznak. Nem tudom, most elgondolkodtam ezen, pedig ennyire részletesen erről nem is akartam írni, pláne, hogy azóta megint odafigyel rám, s bár nem olyan, mint mikor még csak randiztunk, és csak hétvégente tudtunk találkozni, de alakul. Érzem, hogy szeret, és én is szeretem. Szóval, mióta lehet ez? Január 21-én született a kislányunk, mire haza jöhettünk az 1. klinikáról már február volt. Igen, azt hiszem a február volt az, amikor úgy éreztem, hogy nem törődik velem annyit, amennyire szükségem lenne. Persze szülés, meg gyerekklinika, meg depresszió, és biztos sokat akartam és akarok, de egyszerűen úgy éreztem, hogy semmi nem számít, csak a tűzoltóság, aztán haza jön, babázik valamennyit, én viszont – mondjuk ki -, le vagyok xarva. Ehhez jön még az a 6 hét, ameddig a szex tiltva van, meg a szülés előtti 2 hét, amikor szintén…hát.. Na jó, téma lezárva, nem untatok senkit a hülyeségeimmel.

A paella-ról annyit, hogy néztük ma a TV Paprikát, ahol paella-t készítettek, és a szerelmem lement mobil számlát befizetni, és vett paella-t vacsorára. Külsőre kimondottan jól néz ki, de az íze rémes volt…szerintem. Párom és a fiúk szerint finom volt. Ízlések és pofonok. Én azért nem mondtam le a paella-ról, de a következőt én fogom elkészíteni, így az finom íze is biztosítva van!