Beteg…

… a kislányom. :-(

Tegnap nagy lelkesen elmentünk egy kisebb kirándulásra a Naplás-tóhoz. Nem vittünk babakocsit, mert egyrészt nem jó folyton begyömöszölni a csomagtartóba, másrészt meg úgy voltam vele, hogy hordozókendőben sokkal könnyebb lesz vele menni, ráadásul még egyszer sem használtuk, amióta -7000 ft-ért- megvettük. Nem egyszerű megkötni, külön tanfolyamokat indítanak, de nekünk sikerült. Büszke voltam. De már bánom. A tónál iszonyatosan fújt a szél, vittünk takarót, piknikeztünk, mert a nagyok annyira szerették volna.  A fejemet majd levitte a szél. A kicsi rendesen fel volt öltözve, volt rajta sapka, és kapucnis felső, vittünk takarót, plusz több rétegben rajta volt a hordozókendő is, de hiába. Megfázott. Folyik az orra, ha használom az orrszívó pumpát, zokog, persze ettől méginkább tele a kis orra, de félek nem használni, mert nem szeretném, ha az arcürege, vagy a füle begyulladna. Teli nózival viszont nem tud enni. Mellre teszem, megpróbálja, sírás a vége :-(   Ráadásul ma apa sincs itthon, szolgálatban van, ilyenkor különösen nyugtalan, hiányzik neki.  Én is nyugtalan vagyok, aggódom, folyton. Mert mi van, ha beküldik egy tűzbe és megég, vagy ami mégrosszabb… És ha nem tűz, akkor valami baleset, ahol már nem lehet segíteni, csak a halottakat kivágni a roncsból, ami miatt lelkileg omlik össze – hiszen ő szinte betegesen segíteni akar másokon… Áhh..utálom az egészet, ugyanakkor büszke is vagyok rá. Mindegy, ez most nem érdekes. A kislányom beteg. Épp ébredezik… Hátha most majd tud enni.

Éééés tudott enni. Apa épp hívott, kihangosítottam, mert megnyugszik a hangjától. Közben evett a drágaságunk. Sokat és nyugodtan. Mosolyog, sőt nevet és megint dumál. Rá nem jellemző módon ma még szinte alig beszélt. De most megjött a hangja! Áronnal játszanak. :-)

Közzététel ideje: on 2008.május 3, at 2:48 pm Szólj hozzá

Adóbevallás

Várom a csomagot, várom a csomagot, de nem jön. Felmegyek az Apeh honlapjára, látom, hogy nekem kell elmenni érte az ügyfélszolgálatok egyikére. Valahol lemaradhattam, mert fogalmam nem volt róla, hogy nem küldik ki.

Na okosan arra gondoltam, hogy akkor jól kitöltöm elektronikusan, de azt sem lehet, mert február akárhanyadikáig lehetett csak.

Ekkora bután azt találtam ki, hogy a szükséges nyomtatványokat letöltöm a honlapról, de azt sem lehet… Miért is gondoltam, hogy megkönnyítik az ember dolgát?

 Most mehetek egy batár nagy babakocsival – első a gyerek kényelme! – egy lift nélküli épület 2. emeletére papírokért. Király! Mire felérek, garantáltan lever a víz…

Közzététel ideje: on 2008.Április 30, at 9:37 am Szólj hozzá

Divat ma boldogtalannak lenni. Ez van.. És tök unalmas már, komolyan. Az emberek azt hiszik, hogy a boldogtalanság a “mélység” szinonímája. Pedig nagyon nem!!!

Én meg antidivatos vagyok. Hogy is mondják ezt magyarul? :-D

Közzététel ideje: on 2008.Április 14, at 4:25 pm Szólj hozzá

Csipkerózsa

Tegnap Csipkerózsikásat játszottunk :$

Ma viszont szolgálat, így külön fekszünk, külön kelünk. :-(

Ráadásul olyan hülyeséget álmodtam hajnalban – “azt álmodtam, hogy azt álmodom, hogy azt álmodom…” A végén azt sem tudtam, hogy hol vagyok valójában. :-\

Közzététel ideje: on 2008.Április 11, at 8:26 pm Szólj hozzá

“Omorfi kuklá” és sütöttünk, mások meg oltottak :-D

Először is mindenképpen szeretném ha tudná a tisztelt publikum, hogy az én kis “omikrúlá omorfi kuklá”-m (na jó a miénk) 4 napja átalussza az éjszakákat, folyamatosan mosolyog, nevet, kacag, röhög és dumál megállás nélkül. Kinőtte a rugdalózói nagyobbik részét -amelyiket nem hosszában, azt széltében :-D

Vasárnap úgy döntöttünk, hogy sütünk francia almatortát. Előre szólok, hogy én csak az almát pucoltam, a többit a lánglovagomra bíztam. Először azt hittem ég valami, mondjuk a sütemény. Aztán mnár nem hittem, mert a párom kivette a sütőből, és akkor már láttam. Aztán kiderült, hogy bennem van a hiba, ugyanis nem égett az almatorta,de nem ám…Csak épp tűzoltó módra készül..! ;-)

Íme:

És persze, miután megállapítottuk, hogy ha az én lánglovagom van szolgálatban, akkor a főváros és környéke biztonságban van, mert olyan hatással van a tűzre, hogy ilyenkor az meg sem mer gyulladni, az autók nem mernek ütközni, a természet is kushad… Erre mit ad isten, hamarosan riasztás, mert újpest kp-ban valami füstöl.  Szerelmem arcától pár centire a tv kamera…ismét sztár lett :-D

Közzététel ideje: on 2008.Április 8, at 5:13 pm Szólj hozzá

Újabb paráim

Szal, már nem parázok azon, h nem szeret a szerelmem, mert tudom, h szeret, sőt érzem is, meg amúgy is tök hülyeség volt az egész. Most azon parázok, h mit rontottam el a gyereknevelésben, ill az előző házasságomban. Jó, mi? Ahhoz képest, h utálom, ha vki a múlton rágódik, én egész jól elvagyok. Viszont úgy érzem, ma sikerült a párommal ezeket a dolgokat kibeszélni, így lassan majd ez is elmúlik. Jó, ha az embernek olyan társa van, akivel bármiről, akármiről, mindenről lehet beszélgetni (amíg nem ő a téma :D )

Közzététel ideje: on 2008.Április 4, at 8:46 pm Szólj hozzá

Oltás, szerelem, paella

Tegnap Annika megkapta az első DIPERTE oltást, ami kombinálva van a régen Sabin cseppként adott gyermekbénulás elleni hatóanyaggal és a HIB-bel, amit régen külön -pénzért- kellett beadatni a gyerekeknek. Csak egy picit sírt és mondta a doktornéni, hogy nem olyan oltóanyag, mint a régebbiek. Ritkán fordul elő a láz, és nem dagad be. Tényleg nem dagadt be és lázas sem volt a kicsi, de hogy én ennek ellenére mennyire paráztam. Ennek az is oka volt, hogy azért nyugtalan volt egész nap, sírdogált, nem aludt, fájt a lába, ráadásul a hasa is görcsölt, nem tudott kakilni. Estefelé, amikor apa tisztába tette – előtte megmasszíroztam a hasát-, ahogy felemelte a kis lábacskáit, egyszerre sugárban kilőtt a baba popsi :-D A pelenkázóról sikerült eltalálnia az ágyunkat, a lepedőket, sőt a melltartómat is. Onnantól nagyjából nyugalom volt, de azért az ágyunkban aludt. Ma már minden oké volt. :-)

Szerintem a szerelmem lassan agyvérzést kap, amikor folyton azt nézem, lázas -e a gyerek, stb. Többször megmértem tegnap. Na nem kínzósan, hanem bőrre rakható lázmérővel (baba csomagban kaptuk, nagyon praktikus), ami 20 mp alatt megmutatja van e láza, vagy nincs.

Más. Újabban nem vagyok nyugodt, folyton azon parázok, hogy egyszer vége lesz a szerelmünknek, pedig az elején annyira hittem abban, hogy örökké tart, sőt halhatatlannak gondoltam magunkat. :-) Erre jönnek olyan dolgok, mint a párom részéről való elhallgatások, el ne mondások, amik ugyan nem hazugságok, de nem is gondolnám korrekt dolognak. Én mindent elmondok, mert bízom benne, ha valaki udvarol, vagy annál kicsivel többet tesz, azt is elmondom, mert bízom benne, és mert nem tulajdonítok jelentőséget ezeknek a kis hülyeségeknek, ő viszont igyekszik elhallgatni a volt barátnőjével való sms-váltásokat, levelezést, stb. Aztán kiderül, mire úgy állítja be a dolgot, mintha én lennék a hülye, és azért nem mondja el, mert nekem nem lehet, mert akkor olyan leszek, amilyen épp azért vagyok, mert hazudik nekem. Most vagy az van, hogy tényleg nem érti, hogy nem az a bajom, hogy sms-eznek, mert ha elmondaná, akkor az épp azt jelezné, hogy nincs jelentősége, vagy tudja, csak épp teszi a hülyét, vagy nem véletlenül nem mondja és tényleg van jelentősége :-D Utóbbi a legkevésbé valószínű. Tudom, hogy szeret. Legalábbis bízom benne. Erről is volt kis vitánk pár napja, mert egyszerűen nem olyan semmi, mint 1 éve. Mindig simogatott, puszilgatott, non-stop, most meg elvész a romantika a hétköznapokban. Ő azt mondja, hogy igazam van, tényleg nem csókol, ölel folyton, sőt van, hogy kimondottan nem teszi, de rengeteg olyan dolga van most, ami nem volt még 1 éve, pl a gyerekek körüli dolgok, reggeli készítés , iskolába vinni a gyerekeket, stb, ráadásul sokszor úgy beszélek vele, olyan rondán, megalázóan, hogy összeomlik. Sajnos igaza van. Tudom, hogy bántom és mégis megteszem. Hogy vegyen észre : “hahó, én is itt vagyok!” Ez így egy ördögi kör, ebben megállapodtunk. Én azt szeretném, ha észrevenne, ezért odaszólogatok, ő ettől kikészül, és naná, hogy nem akar ölelgetni. Hozzá teszem, hogy ez nem régen van így…nem tudnám megmondani, hogy mióta, mert a várandósságom alatt úgy emlékszem, még nem vettem ezt észre, akkor mindig simizte a hasam, meg puszilgatott is sokat és ami tény, nagyon sokat vállalt át azok közül a dolgok közül, amik kifejezetten az én feladataim közé tartoznak. Nem tudom, most elgondolkodtam ezen, pedig ennyire részletesen erről nem is akartam írni, pláne, hogy azóta megint odafigyel rám, s bár nem olyan, mint mikor még csak randiztunk, és csak hétvégente tudtunk találkozni, de alakul. Érzem, hogy szeret, és én is szeretem. Szóval, mióta lehet ez? Január 21-én született a kislányunk, mire haza jöhettünk az 1. klinikáról már február volt. Igen, azt hiszem a február volt az, amikor úgy éreztem, hogy nem törődik velem annyit, amennyire szükségem lenne. Persze szülés, meg gyerekklinika, meg depresszió, és biztos sokat akartam és akarok, de egyszerűen úgy éreztem, hogy semmi nem számít, csak a tűzoltóság, aztán haza jön, babázik valamennyit, én viszont – mondjuk ki -, le vagyok xarva. Ehhez jön még az a 6 hét, ameddig a szex tiltva van, meg a szülés előtti 2 hét, amikor szintén…hát.. :-D Na jó, téma lezárva, nem untatok senkit a hülyeségeimmel.

A paella-ról annyit, hogy néztük ma a TV Paprikát, ahol paella-t készítettek, és a szerelmem lement mobil számlát befizetni, és vett paella-t vacsorára. Külsőre kimondottan jól néz ki, de az íze rémes volt…szerintem. Párom és a fiúk szerint finom volt. Ízlések és pofonok. Én azért nem mondtam le a paella-ról, de a következőt én fogom elkészíteni, így az finom íze is biztosítva van! :-)

Közzététel ideje: on 2008.március 26, at 7:36 pm Hozzászólások (6)

13

Ma, azaz most már tegnap – 23-án – töltötte be a nagyobbik fiam a 13-at. Telik az idő…

Közzététel ideje: on 2008.március 23, at 11:30 pm Szólj hozzá

Születésnap

Tegnap betöltöttem a 33-at. Gondoltam ennyi megemlékezést megérdemel a szülinapom. :)

Közzététel ideje: on 2008.február 29, at 11:56 am Szólj hozzá

Séta

Sűrű napjaink vannak mostanában, nem is igen van időm írogatni. Annám egyre többet van ébren, nézelődik, nevetgél. Ma 3 órás sétát tettünk a környéken, jól el is fáradtam. Babám az utsó 10 percet leszámítva aludt. Aztán itthon telezabálta magát, minek köveztkeztében akkorát hányt az ágyába – hason aludt -, hogy a szemei, a haja, szal az egész kis feje csupa anyatej volt…bár lehet, hogy az “anyatúró” jobb szó :D

Apa ma tüzet oltott az olajfinomítóban, meg valami vegyvédelmi dolgot művelt. Majd este mesél gondolom. Nagyon szereti ezt a tűzoltóság dolgot, néha idegesít is, mert sztem nem látja az egésznek a negatív oldalait. Nem azt mondom, hogy nincs pozitív oldala, több is van, mint rossz, de jó lenne, ha kicsit reálisabban látná az egészet. Pl ez a fizetés…röhejes!! Na mindegy, szereti, végülis ez a lényeg, nemde? :-/

Közzététel ideje: on 2008.február 26, at 5:08 pm Hozzászólások (1)